Szavaink hatással vannak a szülésre is?

 

Cikksorozatunk befejező részében a szülés körüli szóhasználatról gondolkozzunk el közösen.

Michel Oden, a természetes szülés áttörője szerint meg kell változtatnunk szóhasználatunkat ebben az időszakban. Különösképp a folyamat védelmére érdemes nagy hangsúlyt fektetni.

Ha alapvetően is félünk a szüléstől, vagy valami hatalmas traumaként él bennünk a kép a pillanatról, nem kell csodálkoznunk, ha ezen anyukák így is élik meg gyermekük születését.

Ahogy „beprogramozod” magad a szülésre, úgy fogod át- és megélni!

Soha nem értettem azokat az anyukákat, akik pusztán félve a fájdalomtól, császármetszéssel szülik meg babájukat.

Az a véleményem, hogy ők maguk teremtik meg a saját fájdalmuk a szüléssel kapcsolatban. A női nemiséghez való viszonyát ne vegyük most górcső alá, bár fontos megemlíteni, hogy édesanyjától vajon milyen mintát látott erre vonatkozóan?

Arról nem is beszélve, hogy a hüvelyi szülés helyett a császárt választva megfosztjuk testünket saját anyai-ösztön-elindító mechanizmusunk természetes beindulásától. Például a születés után felszabaduló oxitocinra gondolva, ami az elsődleges anyai ösztönt kiváltó hormon. Ez a természetes szüléskor automatikusan felszabadul, miután a mama pocakjára fektették a csöppséget.

Miért kell minden fájdalomtól megszabadulni?

Miért nem akarunk megküzdeni az életben semmiért? Pláne nem a saját utódunkért?

Miért akarjuk mindig a könnyebbik utat választani?

Miért van az, hogy egyes anyukák, érzéstelenítés nélkül, egy hangos szó nélkül megszülnek?

 

Elkönyvelhetjük azonban, hogy a szülés igen, fájdalommal jár. Fájdalommal, mely hozzásegít minket szerelmünk gyümölcsének világra hozatalához.

Legyünk tisztában a folyamattal, semmi képpen sem javaslom, hogy szőnyeg alá söpörjük a fiziológiai tényezőket.

Ebben a folyamatban sokat tudnak segíteni a különböző szülés-felkészítő tanfolyamok, a lelki programok. Ezeken a helyeken testileg és lelkileg is felkészítik, illetve támogatják a nőt, hogy anyuka legyen belőle.

Ez nem egy egyszerű folyamat!

Bíznunk kell testünk erejében, lelki állóképességünkben!

Sokat tud segíteni, ha a szülésig eljut a nő arra a pontra, amikor is átveszi az irányítást élete és teste felett, csakis ő tud neki parancsolni. Egyszóval állítsa szolgálatába a testét erre a csodás pillanatra.

Ha testünkkel és lelkünkkel együttműködve készülünk a szülésre, olyan energiákat mozgósíthatunk magunkban, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek.

Fel lehet és kell tehát a változásokra, illetve a szülésre készülni és teljesen természetesként megélni a folyamatot.

Nem kell küzdeni, nem kell legyőzni a fájdalmat, hanem a szolgálatunkba állítani!

Erőt meríthetünk a végtelen erőforrásból, melyet bármikor lehívhatunk magunkhoz az Univerzumból/ Istentől. Ez az az emberfeletti erő, mely megadatott a nőknek ősidők óta.

Gondoljunk csak elődeinkre. Náluk is a legtermészetesebb folyamat volt a hüvelyi úton történő szülés.  Így alakult ki biológiánk, így jött létre az egyedfejlődés, melyet nem kell meghazudtolnunk.

Bíznunk kellene testünk bölcsességében ahelyett, hogy kételyeket állítunk fel fájdalomtűrő-képességünkkel kapcsolatban.

Sokszor a könnyű út, nem mindig a legkifizetődőbb!

Bízz magadban, bízz a testedben! Tudd, hogy erre lettél teremtve, erre a természetes folyamatra.

Ha beépíted ezeket a gondolatokat a saját világodba, átkeretezheted érzéseidet és szavaidat a szüléssel kapcsolatban.

Hiszel nekem, ha azt mondom, hogy lehet ez egy csodálatos, természetes, meghitt és csodás pillanat?

Tedd tökéletessé szavaidat és gondolataidat!