A szülés a férfi oldaláról

A mai kor férfijának nem könnyű a helyzete ebben a témában. Bent lenni a szülésnél? Kint maradni a szülőszobán kívül? Mit szeretne a párom? Mit szeretnék én? Meg tudok-e birkózni a helyzettel?

Több férfi véleményét meghallgattam a témában, hogy bent voltak-e gyermekük születésénél, vagy sem. Nagyon őszinte és korrekt válaszokat kaptam, melyekből úgy gondolom, tudunk okulni (mi Nők is akár, de a férfiak mindenképp).

Valószínű azért tudták véleményüket olyan őszintén elmondani, mert előítélet-mentesen voltam kíváncsi a döntésükre. Ha bent voltak a szülőszobán, ha nem.

Majd rájöttem, hogy a legfontosabb pont eme döntés meghozatalában az az volt, hogy tudatosan készültek erre az eseményre:
• közösen jártak szülésfelkészítő tanfolyamra
• elsajátították a megfelelő segítő technikákat
• lélekben megpróbálták magukat felkészíteni az eseményre (100%-osan viszont véleményem szerint nem lehet rá felkészülni)
• tisztában voltak a döntésükkel, annak súlyával, az esetleges következményekkel, és a kapcsolatuk mélységével
• de ami a legfontosabb: ÖNKÉNT döntöttek így

Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek az előbbi szempontok legalább igény szintjén megfogalmazódjanak minden férfiban, aki vállalkozik arra, hogy gyermeke születésénél ott lesz.

Elengedhetetlen, mivel alaposan fel kell erre készülni, legfőképp lelkileg.

Fel kell készülnie a férfinak:
• mi fog a szülés során zajlani
• hogyan tud a párjának segíteni (masszázs- és légzéstechnikák)
• mikor kell visszavonulnia, és csak csendes megfigyelője legyen az eseményeknek
• lelkileg támogatni a nőt a legnagyobb fájdalmai közepette
• el kell fogadnia, hogy a jelentkező fájdalom szükséges és elkerülhetetlen, így nem is kell a szerelmét megmentenie ettől
• át kell éreznie a helyzet komolyságát, amikor is nem viccelődhet folyamatosan saját bizonytalanságát és félelmeit leplezendően
• a nő teste milyen átalakulásokon fog átmenni ez alatt az idő alatt, illetve ez után

Sok a szempont, de ezek nélkül én nem engedném meg a páromnak, hogy ott legyen a szülés alatt mellettem. Nem, mivel ezek ismeretek hiánya könnyen vezethet előnytelenebb következményekhez:
• feleslegesnek fogja magát érezni a férfi, ami miatt igen frusztrált lehet
• a frusztrációja könnyen átragadhat a kismamára, amire ebben a törékeny állapotban a legkevésbé van szüksége
• a nő testének természetes változásai elindíthatnak benne olyan folyamatokat, aminek következményeként megváltozik a róla alkotott képe
• kihunyhat az intimitás és a testi kapocs közöttük

Ebben a megváltozott élethelyzetben sok mindent kellene a férfinak magában átértékelnie. Önmagáról (képes lesz-e végig csinálni az egészet, tud-e háttérbe vonulni és onnan segíteni a nőnek, megértő és elfogadó tud-e lenni az események viharában?), és a párjáról alkotott képbe bele fér-e, hogy ott legyen a szülőszobán? A kapcsolati dinamikájukba belefér vajon ez az élmény? Önmagától hozta-e meg a döntést?

Elengedhetetlen, hogy ez előtt a döntés előtt végig gondolja magában a férfi, hogy meg tudja-e illetve akarja-e tenni ezt a lépést. Ebben a helyzetben a nőnek egy abszolút támogató, minden kétely nélküli emberre van szüksége a szülésnél. Minden energiára, amit kaphat, szüksége lesz, minden támogatásra, amit kaphat, szüksége lesz. Ember feletti erőket fog megmozgatni a nő magában, és ebben a csodában csak egy felnőtt és tudatos férfi lehet segítség.

Képes lesz-e a férfi mind ezeknek ’megfelelni’?

Lelkileg erős tud-e maradni?

A háttérbe tud-e vonulni, ha a nőnek épp arra van szüksége?

Segíteni tudja-e a nőt a fájdalmában?

Önmaga döntése, hogy részt akar vállalni ebből? (bármilyen kényszer csúfos eredményekkel zárulhat, amire ebben a helyzetben a legkevésbé van szükség)

Ameddig ezeket a kérdéseket a férfi le nem tisztázta magában, illetve önszántából meg nem hozza a döntést, addig véleményem szerint nem lenne szabad betennie a lábát a szülőszoba szentélyébe!

Ám az érem másik oldalán ott vannak maguk a nők, a leendő anyukák. Nagyon sokszor saját vágyaikat vetítik ki a párjukra, férjükre a szüléssel kapcsolatban. Nem törődnek azzal, hogy a férfi vajon mit szeretne, készen áll-e rá. Saját önző vágyaik által vezérelve beszélik rá partnerüket, hogy legyenek ott mellettük.

Mik is lehetnek ezek? :

  • fél a nő, hogy egyedül, támogatás nélkül nem tudná világra hozni gyermekét
  • így szeretné a férfiban felébreszteni az apai ösztönöket
  • a család szentségét így szeretné megteremteni

Sok más egyéb oka is lehet annak, ha egy nő „belekényszeríti” a párját, hogy legyen mellette.

Ami szintén csak bonyodalmakhoz és konfliktusokhoz tud a későbbiekben vezetni.

Tehát mindkét nemnek meg kellene tanulnia a saját vágyait és érzéseit elfogadni, illetve kifejezésre juttatni kompromisszumkészen, követelőzés nélkül.

Elfogadni a másikat úgy ahogy van!

Szeretni a másikat a döntéseivel és ilyen-olyan tulajdonságaival együtt.

Hajrá Uraim, előbb ésszel, aztán erővel!